1939-ben profi klubok százai játszottak Európa szerte, de Hitler háborúja végigsöpört a kontinensen, a bajnokságok átmenetileg szünetelni kényszerültek és a csapatok játékosok nélkül maradtak. Szinte hihetetlen, de azon kevés helyek egyike, ahol a II. világháború idején is futball-bajnokság működött, az a terezíni koncentrációs tábor volt. Kétségtelenül az egyik legfurcsább náci gettó, ahol német felügyelet alatt, profi és amatőr zsidó játékosok által szervezett bajnokság zajlott. A Prágától 40 mérföldre lévő város táborában több száz mérkőzést vívtak 1942 és 1944 között, amely a zsidók számára a túlélést jelentette, míg a nácik a hely pozitív képét szerették volna ezzel is építeni. Legújabb bejegyzésemben, tehát egy kis időutazásra invitálom olvasóimat, egészen a második világégés időszakáig, amikor is a csatamezők mellett a Terezín Ligában is kiélezett összecsapásokat vívtak a küzdő felek.

Nagyon sokan soha nem is hallottak a bajnokságról, köszönhetően a zenei, irodalmi és művészeti örökségnek, amelyeket szintén Terezín foglyai hagytak hátra, ennek ellenére számos bizonyíték igazolja ezt. Vegyük például Paul Mahrer történetét, akit a Szudéta-vidék német megszállása idején börtönöztek be a cseh város táborába. Mahrer a Csehszlovák válogatott tagjaként két alkalommal jutott szóhoz az 1924-es Olimpia futballtornáján, majd a '30-as években egy rövid amerikai kitérő után visszatért hazájába. Már 40 éves is elmúlt, amikor elhurcolták a koncentrációs táborba, de a még mindig jól ismert sportoló, más zsidó munkásokkal kényszerült együtt játszani a terezíni bajnokságban, a DFC Prága színeiben. Fizetsége nem volt más, mint tehetsége révén szerzett nagyobb mennyiségű és jobb minőségű étel... Talán ennek is köszönhetően túlélte a háborút és végül az Egyesült Államokban telepedett le, ahol 1985-ben hunyt el.

„A foci mentette meg családom életét.” nyilatkozta a 25 éves dédunokája, Dani Mahrer.

A Terezín Ligában való szereplés magát az élet kulcsát jelentette és annak ellenére, hogy nem hivatalos keretek között működött, volt irányító testülete, ellenőrző bizottsága és rendelkezett profi játékvezetőkkel is, az eredményeket, tabellákat és statisztikákat, pedig a táborban fogva tartott zsidó gyerekek által készített újságban tettek közzé. Mindhárom évben tucatnyi együttes indult, amelyek elnevezéseit az a terület adta, ahol a csapattagok dolgoztak (Ruharaktár, Fiatal Ügyvédek, Szakácsok, Hentesek stb.), míg mások kedvenc profi klubjuk nevét választották. A 70 perces mérkőzések Terezín zárt barakkjában zajlottak több ezer zsidó fogoly és persze az SS-tisztek szeme láttára, amely olykor nemzetközi összecsapásoknak is helyt adott (Prága vs Bécs, Csehország vs Morávia). A csapatok keretei pedig folyamatosan változtak, az igazolásokra minden hétfőn 10-től 2-ig megnyíló átigazolási időszak (!) biztosított lehetőséget.

Jirka Taussigot, Terezín egyik legjobb kapusaként tartották számon.

„Mikor a táborba kerültem, nagyon sok csapattól kaptam ajánlatot, szó szerint harcoltak értem. A Ruharaktár csapatát választottam, hiszen így normális ágyhoz és munkához is hozzájuthattam, nem mellékesen jó állapotban éltem túl a szörnyűségeket.”

Toman Brod, nyugalmazott cseh professzor és író, 13 éves volt, mikor először látott meccset a gettóban:

„A futball örömöt jelentett számunka, szükségünk is volt rá ebben a keserves időszakban, hiszen ilyen helyzetben fontos, hogy ne veszítsd el az önbizalmadat és méltóságodat. Őrület, de megtörtént.”

Ahhoz, hogy megértsük Terezín valódi jelentőségét, mindenképpen ki kell emelni, hogy a hely a nácik egyfajta mintatáboraként funkcionált, amelyet a világ felé közvetítettek. Az általuk kreált kép szerint az itt lakók számára minden feltétel adott volt a normális élethez, így a sportolás lehetősége is. És hogy miért is működhetett a liga olyan sokáig? A futball egy nagyszerű propaganda, amely a világ minden táján népszerű. Erre a nácik is rájöttek, így nem voltak restek ezt használni. Bár a csúcsidőben itt elszállásolt majd 60 ezer ember – akik a mindösszesen 7 ezer fő befogadására alkalmas területen éltek – nem e képet hivatott erősíteni.

A pozitív hatás kedvéért 1944 nyarán a nácik még egy propagandafilmet is készítettek a táborban zajló eseményekről, amelyben a futball jelentős szerepét emelték ki, a viszonyokhoz képest nagyszerű körítésben.

A hivatalos adatok szerint 1941 és 1945 között 152.659 zsidót deportáltak Terezínbe, azonban a háború végét mindössze 10%-uk élhette meg. A futball-szurkolók gyakran hangoztatják, hogy a foci egy gyönyörű játék, de akik átélték és végül túlélték a gettóban lévő történéseket, azokra ez még hatványozottabban igaz és bár próbáltam szépíteni az eseményeket, a majd hetven év távlatából is ép ésszel felfoghatatlan események. Az itt rabosított emberek egyetlen ”szerencséje”, hogy kegyetlen sorsuk ellenére, mégis tehettek valamit önmagukért, egymásért.

Nem lehet pontosan meghatározni a történelmi források valódiságát, így a saját forrásaimat sem, hiszen azok is több pillérre támaszkodnak és éppen ezért lehetnek benne ellentmondások, pontatlanságok, de egyet mindenképpen megállapíthatunk: ez a történet az élet, s nem a halál története.

A Terezín Liga nem más, mint a futball szeretetének a terméke…

A történet forrása: jspace.com, tabletmag.com

Ha még több kuriózumnak számító foci-témára vagy kíváncsi, akkor látogass meg a Facebookon is: https://www.facebook.com/futballkutato