Szürreális a látvány. Közel nyolcezer ember látogatott ki a Bécs nyugati részén lévő Sportklub-Platzra. A hazai oldal már 45 perccel a kezdősípszó előtt tele van, a főtribünön nincsenek üres székek. Sőt, a nemzeti TV élőben közvetíti a mérkőzést. Mindezek ellenére egy osztrák harmadosztályú meccsről van szó. A Wiener Sportklub játszik a First Vienna FC-vel a keleti csoportban, ahol átlagban 500 fő a nézőszám. Ez az összecsapás természetes a kivétel. A hűvöskés áprilisi hétvégén Ausztriában csupán egy stadionban volt több szurkoló, mint itt.

A Hohe Warte stadion, a First Vienna FC otthona

Mindkét csapat nyert már osztrák bajnoki címet (a Wiener SK háromszor, a Vienna hatszor) és többnyire az élvonal tagjainak számítottak egészen a ’90-es évekig. A Sportklub viszont 2003 óta a Reginalligában szerepel, az utóbbi időszakban pedig már ott is a kiesés elkerüléséért küzd. Kurt Reichinger, aki a ’70-es évek óta a gárdáért szorít, szomorúan összegzi az utóbbi évtizedek negatív történéseit: „Úgy nőttem fel, hogy a Rapid számított legfőbb riválisunknak, manapság azonban csak a B csapatukkal találkozunk.”

Ugyanez a helyzet a First Viennával, amely az ország elsőként alapított futballklubja. Utoljára 1955-ben nyerte el a bajnoki trófeát és a ’80-as évtized második felében itt játszott egy rövid ideig a korábbi argentin válogatott Mario Kempes is. Stadionjuk, a Hohe Warte (a képen) egykor 86 ezer nézőt is képes volt befogadni és három oldalán lévő teraszait azóta is természetes fű borította lépcsők adják. 1992 óta a sárga-kékek sem szippanthattak bele az élvonal levegőjébe. Az Osztrák Labdarúgó Szövetség ugyanis akkoriban csökkentette az elit létszámát 16-ról 10-re és meghozták azt a döntést, amely örökre megpecsételte e két egyesület sorsát. E szerint az elsőosztályban minden tartomány csak egy egyesületet adhat, kivéve Bécset, amelynek kettőt engedélyeztek. Az FK Austria és a Rapid dominanciájának kezdete óta pedig egyértelművé vált, hogy a Wiener SK-nak és a First Viennának nem osztanak lapot. „Nyilvánvaló, hogy Bécs városa nem akar illetve nem is képes finanszírozni és támogatni négy elsőosztályú csapatot,” mondja Alexander Juraske, a First Vienna FC szóvivője.

Hasonló históriájuk miatt kettejük csatáját a ”szeretet rangadójának” szokás becézni, ugyanis drukkereik ritkán inzultálják az ellenfél játékosait és mindkét tábor ünnepel a meccsek végén a mindenkori eredménytől függetlenül. Az aktuális derbi egyértelmű eredményt hozott, a First Vienna simán begyűjtötte a három pontot, ám a szezon végén két ponttal mégis lemaradt a feljutást jelentő első helyről, míg a WSK egy újabb szezont vészelt át kiesés nélkül.

Az iménti csapatoknak jóval több szimpatizánsuk van, Bécs harmadik legjobb gárdája azonban a Floridsdorfer Athletiksport-Club (röviden FAC), amely az új idényben is az országos másodosztály tagja. Ennek ellenére komoly nehézségekkel kell megbirkózniuk, hiszen 1,6 millió euró éves költségvetésükkel a legszerényebb lehetőségekkel bírnak. (Nem számít ritka jelenségnek Ausztriában, ha egy egyesület anyagi gondokkal küzd, 1996 óta 22 első- és másodosztályú klub szűnt meg, vagy sorolták amatőr státuszba.)
A munkásosztály csapatának legnagyobb sikere 1918-ra datálódik, amikor az első világháború miatt a csak 18 fordulóból álló legfelsőbb osztály bajnokai lettek, először és máig utoljára. Otthonuk 1933 óta a FAC-Platz manapság háromezer néző kényelmes szórakoztatására alkalmas. Nem volt mindig ilyen kellemes a létesítmény teraszaira kilátogatni, hiszen az aréna falain belül a véráztatta második világégés alatt koncentrációs tábor működött, barakkjaiban közel 2 ezer foglyot elhelyezve…
Mint azt említettem, kevés szurkoló kötődik a címerhez és az egylet színeihez. Átlagban alig ezren járnak ki a hazai meccsekre és azok nagy része is csak második kedvencként tekint a FAC-ra, Bécs két gigásza mögött.

 A cikk az 1. FutballKutató Bulletin magazinban jelent meg.