Egy parázs rangadó a határ másik oldalán
Írta: Kovács Ákos
Kétségkívül a román labdarúgás egyik legnagyobb múltra visszatekintő rivalizálásáról beszélünk, amikor a két szomszédos nagyváros, Temesvár és Arad futballcsapatainak csatározásait emlegetjük. Az egymáshoz kifejezetten közel elhelyezkedő települések nemcsak sportban, hanem iparban, kultúrában és az élet minden más területen is mindig egymás versenytársai voltak. A sok évtizedes történelemmel büszkélkedő rangadó, ahogy a románok hívják Derbiul Vestului megjárta már a román futballranglétra különböző osztályait, jelenleg a román másodosztályt színesíti. A legutóbbi összecsapás október 27.-én volt esedékes, ahol is a hazai pályán játszó ASU Poli Temesvár fogadta az UTA Arad csapatát. Viszont mielőtt belevágnánk, beszéljünk egy kicsit a két város focimúltjáról, ami jócskán tartogat érdekességeket.
Temesvár első futballcsapatát 1921-ben alapították Fotbal Club Politehnica Timișoara néven. A klub először még egy egyetemi csapatnak indult, majd kinőtte magát a város elsőszámú csapatának. A 20. században többször liftezett a csapat a divíziók között. Legnagyobb sikerei közé tartozik egy ezüst és öt bronzérem a román élvonalból, valamint két kupa elsőség, öt második helyezés kíséretében. A nemzetközi porondon kirívó sikereket nem ért el az egyesület, de érdemes megemlíteni két nagy skalpot, amiket a skót Celtic Glasgow és a spanyol Atlético Madrid búcsúztatásával érdemeltek ki. A gárda a 2000-es években többször kényszerült névváltoztatásra (Politehnica AEK Timișoara, FCU Politehnica Știința 1921 Timișoara, FC Timișoara), míg 2012-ben pénzügyi okok miatt megszűnt. Csakhogy a folytatás nem ment olyan egyszerűen. A városvezetők egy helyi csapatot, az ACS Recas (Temesrékas) gárdáját költöztette be a városba és tette hivatalos jogutóddá ACS Poli Timișoara néven. Ellenben a szurkolókkal, akik másképp gondolták az ügyet. A lokálpatrióta szurkolótábor nem fogadta be az új csapatot, ezért arra a döntésre jutottak, hogy alapítanak egy saját egyletet. Így indult útjára az ASU Politehnica Timișoara a román labdarúgás legalsóbb szintjéről. A drukkerek egytől egyig az új alakulat mellett álltak, és röpke 4 esztendő alatt a román ötödik vonalból a másodikba küzdötte fel magát a klub. Ez idő alatt a város fogadott „mostohacsapata”, az ACS Poli az első és másodosztály között ingázott, mígnem elértünk napjainkig, amikor mindkét Poli Temesvár a Liga II küzdelmeiben vesz részt, kiegészülve egy harmadik temesvári csapattal, a Ripensia Timișoaraval. A Ripensiáról annyit, hogy 1928-ban alapították, ők voltak Románia első profi labdarúgócsapata és négyszer hódították el a román bajnoki címet.
Kép forrása: romania-actualitati.ro
Az aradi FC UTA Arad Románia negyedik legsikeresebb csapata, ami egyben azt is jelenti, hogy vidéki csapatként a piros-fehérek viszik a prímet. Hat ízben lettek bajnokok a román élvonalban, egy-egy ezüst és bronz medállal karöltve. Ezen túl négyszer szerepeltek a Román Kupa döntőjében, melyből két alkalommal aranyérmet ünnepelhettek. Legnagyobb nemzetközi eredményük az 1971/1972-es UEFA Kupa kiírásból származik, amikor egészen a negyeddöntőig jutottak el, ahol az angol Tottenhammel szemben maradtak alul.
Mindkét város rendkívül nagy futball múlttal rendelkezik. Mind temesvári, mind aradi oldalon egy-egy népes szurkolótábor és fölöttébb komoly háttér szerveződött az egyesületek köré. A csapatok részévé váltak a városoknak, melegágyat képezve így a futballkultúrának és hagyományoknak. Hogy egy példát említsek, Temesvár városának arculatában igazán szignifikáns szerep jut az eredeti klubszíneknek, a lilának és fehérnek. Nemcsak a város jelképes árnyalatai, hanem a teljes temesvári tömegközlekedés is ezekben a színekben pompázik.
UTA ARAD csapata 1947-ben: Fent, balról: Kovács, Tóth, Dumitrescu, Petschovsky, Băcuț, Mercea, Tudose, Nicșa. Lent: Lóránt Gyula, Marki, Pall. Forrás: uta-arad.ro
A két város csapatai először az 1948-1949-es szezonban találkoztak egymással. Az a mérkőzés 2-0-s aradi győzelmet hozott. Azóta összesen 76 mérkőzésen találkoztak a riválisok, ebből 52 élvonalbeli összecsapás volt. Összességében 32 aradi diadallal szemben, a temesváriak mindössze 23 győztes meccset tudnak felmutatni, míg összesen 21 alkalommal döntetlenre végeztek a csapatok. A rangadók középpontjában a játékosokon túl, természetesen a szurkolók álltak. Az ütközetek iránt rendszerint nagy volt az érdeklődés a drukkerek részéről. A parázs hangulat mindig garantált, többször megesett, hogy akár 30 ezer néző is kíváncsi volt a derbikre. Az utóbbi években a gyengébb színvonal ellenére is permanensen 8-10 ezer szurkoló látogatta ezt a markáns párosítást. Az ASU Poli megerősödésével úgy növekedett a keménymag mérete is. Egy-egy rangosabb meccsre 300-400 ultra, az Arad ellen viszont ezres létszámban képviseltetik magukat a szervezett szurkolói csoportok. A piros-fehérek sem szégyenkezhetnek, ők is hasonló méretű tábort mondhatnak magukénak. Helyszíntől függetlenül rendre több száz vendégszurkoló utazik el idegenbe és tekinti meg a nyugati derbiket.
Az idei összecsapásra hatalmas lelkesedéssel hangolódtam. Nagy érdeklődéssel vártam a frenetikus lelátói hangulatot, ami idén sajnos csak részben teljesült. A vendég aradiak a hét közben két szurkolótársukat veszítették el egy balesetben. A drukkerek épp hazafelé tartottak egy közös szurkolói alkalomról, amikor megtörtént a tragédia. Az elhunytak emlékére a mérkőzés megkezdése előtt elhelyeztek egy koszorút a stadionban, a vendég tábor tagjai néhány drapériával üzentek a hozzátartozóknak, majd kivonultak a stadionból. A temesvári rajongók roppant tisztelettudóan, csöndben megvárták, amíg lefolyik a megemlékezés, és csak ezután zendítettek rá a nótáikra. Az aradiak hiányában csak körülbelül 500-600 temesvári ultra látogatott ki a mérkőzésre. A meccs nézőszáma nagyjából 4000 volt, köztük kb. 40-50 aradi vendégszurkolóval. Sajnos a szerencsétlenség rányomta a bélyegét a mérkőzésre és az atmoszférára is. A színvonalat tekintve, egy nagyon lassú tempójú, töredezett játékot hozó meccset láthattunk, ami a végén 3-1-s aradi győzelmet hozott. Meg merem kockáztatni, hogy a néhány éve még abszolút nézhető, pörgősnek nevezhető román második vonal ma már nem éri el a mi „embékettőnk” szintjét sem.
Összességében egy igazán különleges élmény volt belelátni ebbe a nem mindennapi futballkultúrába Temesváron. Belekóstolhattunk abba a zseniális hangulatba, ami a meccseken uralkodik és ízelítőt kaphattunk az igazi temesvári fociból, ami egy nagy családként működik. A gyönyörű, történelmi belvárossal és a sörgyárral együtt egy csodálatos egynapos kiruccanásban volt részem. Bátran ajánlom minden kalandvágyónak egy izgalmasabb párosítás megtekintését egy kis városnézéssel egybekötve. Maradandó élmény lesz, az biztos!
