(A cikket kérésemre a Serie B magyar oldal szerkesztője írta.)
Az olasz másodosztályban szereplő Salernitana ultráit nem mindennapi elszántságuk és fanatikus szurkolásuk révén rendszerint Európa leglelkesebb szurkolócsoportjai közt szokás emlegetni. A gránátvörös színben pompázó egyesület Nápolytól délre, a több mint 130 ezer lelket számláló Salerno városában, a Tirrén-tenger partján székel.
A csapatot 1977 óta támogatják szervezett formában szurkolók a lelátóról, ekkor alapították meg ugyanis az első hivatalos ultracsoportot Panthers '77 néven. Öt évvel később a párducok - több kisebb szerveződéssel együtt - beolvadtak a mai napig működő Granata South Force (GSF) csoportba, és ekkoriban kaptak helyet az ultrák a régi stadion déli kanyarjában (Curva Sud).
A Stadio Arechi 1990-es megnyitásával több új szurkolói csoport szerveződött, köztük a Nuova Guardia (NG) és az Ultras Plaitano. Az új arénában rendezett első barátságos mérkőzésen az olasz válogatott éppen Magyarországot fogadta. 1991. május 1-jén a taljánok Roberto Donadoni két és Gianluca Vialli egy góljával 3-1-re diadalmaskodtak a mieink ellen.
A GSF Carmine Rinaldi, a Plaitano pedig Raffaele Russo vezetésével elképesztően karizmatikus hangi és képi hatásokkal buzdította a csapatot, amellyel túlzás nélkül állítható, hogy a salernói ultrák világhírnévre tettek szert. Az ’Il Siberiano’ becenévre hallgató Rinaldi 2009-es halála óta a tábor hatalmas becsben tartja emlékét, számtalan alkalommal megemlékeztek róla különböző koreográfiák formájában és a csapat ultráit Curva Sud Siberiano néven is szokták aposztrofálni a vezér előtti tisztelet nyomán. A Salernitana, akár a második, akár a harmadik vonalban is szerepeljen, évről évre az egyik legmagasabb átlagos nézőszámmal büszkélkedik a hazai mérkőzésein, köszönhetően a mindig kitartó és lelkes szurkolói bázisának.
Il Siberiano középen, napszemüvegben
A salernóiak a legszorosabb barátságot a Bari fanatikusaival kötötték, amely 1983. szeptember 25-én egy 1-1-es mérkőzés alatt keletkezett, amikor is a két tábor közös szektorban szurkolta végig az összecsapást rendkívül sportszerűen. A kölcsönös tisztelet és a másik csapat biztatása azóta is jellemzi a barátságot, az egymás elleni mérkőzések mindig a testvéri szeretet jegyében telnek. A pugliaiakkal számtalan közös ének, molinó, koreográfia született a több mint három évtizedre visszanyúló baráti kapcsolat alatt. Ugyancsak a '80-as években alakult ki a Regginával való jó viszony, míg a Brescia rajongóit 1997 óta tartják barátaiknak, amely sajnálatos módon egy drukker, Roberto Bani halálával jött létre.
Ezzel szemben számos környékbeli csapat szimpatizánsaival állnak komoly rivalizálásban. A közvetlen szomszédságban (Cava de’ Tirreni) található Cavesével való vetélkedés egészen az 1919-es alapításig vezethető vissza, amely leginkább a '80-as évek során csúcsosodott ki. Éles ellentétben állnak még a ’Derby della Campania’ másik két résztvevőjével a Napolival és az Avellinóval. Ez a trió tekinthető a régió három legeredményesebb csapatának. Komoly ellenlábasként említhető még a közelből a Nocerina gárdája, mellyel az évek során ugyancsak számtalan összecsapást vívtak a pályán és azon kívül egyaránt. Olaszország más pontjairól többek közt a Hellas Verona, az Atalanta, a Taranto, a Foggia, a Lecce, a Cosenza, a Catania, a Ternana, a Messina, a Potenza és a Perugia drukkereivel sincsenek felhőtlen viszonyban.
A leglátványosabb koreók az elmúlt évtizedekből:
Fotók: Google
A cikk az 1. FutballKutató Bulletin magazinban jelent meg.
Ha még több kuriózumnak számító foci-témára vagy kíváncsi, akkor látogass meg a Facebookon is: https://www.facebook.com/futballkutato
E-mail: futballkutato2010@gmail.com