A Stadion.
Mindenki képzeletében más gondolat jelenik meg e szó hallatán, de nem egy átlagos máltai futballbarát esetében, aki korántsem a Wembleyre, vagy akár a Maracanára aposztrofál. Annál inkább az Empire Sports Groundra.
Be kell vallanom őszintén, hogy soha nem hallottam a Gzira városában lévő létesítményről, pedig a miniállamban legalább olyan, ha nem nagyobb nimbusszal bír, mint itthon a Puskás Ferenc Stadion. Joggal, hiszen szerves része volt a máltai futball születésének, sőt históriájának legjelentősebb eseményei is falain belül játszódtak. 1922 novemberének első vasárnapján adták át a nagyérdeműnek, rögtön egy gálameccs keretein belül. Harmincezer szurkolónál több soha nem zsúfolódhatott be ódon lelátóira, bár többször is feszegették a befogadóképesség határait.
Sziget a szigeten, vagyis egy piciny, különálló földrészen (a Manoel szigeten) terül el Málta részeként, amelyet katonai erőd határol és egy híddal kapcsolódik az országhoz. Kezdetben egy római amfiteátrumra hajazott, amit a két és fél méter magas, a pálya mentén húzódó falai csak tovább erősítettek. Legfőbb ismertető jegyének mégis homokos talaja számított, amely olyan előnyt jelentett a máltai nemzeti csapatnak, mint például manapság a bolíviai hegyek több ezer méteres magasságában fekvő arénák ritka levegője.
Felvétel a '70-es évekből. 1971 novemberében egy világbajnoki selejtezőn a magyar válogatott is fellépett a stadionban 10 ezer néző előtt (Bene Ferenc 2 góljával nyertünk 2-0-ra)
A válogatott 1957 februárjában, első hivatalos nemzetközi mérkőzését is itt rendezte Ausztria ellen (2-3). Egy esztendővel ezt megelőzően pedig fellépett az akkoriban Kinizsi néven csúfolt Ferencváros is a Karácsony Kupán, többek között a Rapid Wien és a Palermo társaságában. Népszerű együttesek vendégjátékában a későbbiekben sem volt hiány. 1967-ben a George Best vezette Manchester United (a Hibernians elleni 0-0 alkalmával), négy évvel később a Martin Peters góljával győzelmet ünneplő angol nemzeti tizenegy, ’79-ben pedig a Rummeniggével felálló NSZK válogatottja küzdött meg leginkább a tengeri homokkal és a gyep abszolút hiányával. Manapság elképzelhetetlen lenne, hogy egy klasszisoktól hemzsegő csapat nemzetközi tétmérkőzésen egy ilyen kaliberű ”grundon” lépjen pályára. Azt pedig már csak halkan teszem hozzá, hogy az eredményjelző hosszú ideig nem volt más, mint egy háromembernyi magasságú farúd, két oldalán gömböket lelógatva, amelyek száma az éppen aktuális állást mutatta.
Más idők voltak, a régi szép idők…
1981-ben aztán elérkeztünk a Stadion végnapjaihoz. Áprilisban még az NDK elleni vereség egy világbajnoki selejtezőn, majd novemberben a Sliema Wanderers és a Senglea Athletic gárdái egy bajnokin léphettek itt utoljára pályára. Az okok prózaiak. Jött egy fiatalabb, szebb, a kornak megfelelőbb, amely átvette a főszerepet. Bátran mondhatom, sokak bánatára. Mára szinte semmi nem maradt az egykor tömegeket vonzó teraszokból, hajdani helyét pedig elzárták a közösség elől. Néhány szégyent érző, a feledhetetlen emlékek ápolását fontosnak tartó elkötelezett azonban mind a mai napig szélmalomharcot vív a hatóságokkal, hogy újjáélessze a régmúlt büszkeségét.
Máltai kupadöntő 1927 március 20.-án (Floriana - Sliema Wanderers)
1966-ban a szigetlakók szintén itt lehettek tanúi, amint nemzetük büszkeségei két vállra fektetik Líbiát (1-0)
Európa-bajnoki selejtezőn (1979) a Toppmöller, Allofs és Rummenigge fémjelezte NSZK sem bírt a hazaiakkal
Manapság már csak az enyészeté a sok nagy csatát megélt épület
A cikk az 1. FutballKutató Bulletin magazinban jelent meg.
Forrás: static.panoramio.com, timesofmalta.com, impromptuinc.wordpress.com, Empire Stadium (Gzira) facebook oldal, Malta and International Football Collection facebook oldal
Ha még több kuriózumnak számító foci-témára vagy kíváncsi, akkor látogass meg a Facebookon is: https://www.facebook.com/futballkutato
E-mail: futballkutato2010@gmail.com
