Ritka jelenség ez hétvégente, de vasárnaponként izgalomtól lángolva, korán vetett ki az ágy. Alig múlt el nyolc óra, már a nap fénypontja járt az eszemben. Igaz, előtte még jó pár kötelező feladatot teljesítenem kellett. Egyik közülük a szokásos szentmise. Még szerencse, hogy a templom felé útba esett, vagy inkább útba ejtettem délutáni fellépésem helyszínét, a szentélyt, a falu jobb sorsa érdemes labdakergető bázisát.  Általában órákkal az előadás előtt teljes pompájában díszelgett. Senki sem poroszkált már a közelben, de minden készen állt, így várta a község apraja-nagyját.

Akkoriban kibírhatatlanul hosszúnak tűntek a prédikációk és már az első percektől kezdve titkon csak a varázsszavakra vártam: „…menjetek békével…” És annál nagyobb lelkesedéssel verekedtem át magam a ráérős nénik alapos gondossággal felépített sorfalán. Hazafelé persze egy utolsó pillantással nyugtáztam, hogy minden a helyén van és csak minket vár a kicsit ferdén felfestett, ütött-kopott tartozékokkal kiegészített, ám – számunkra – mégis a világ legszebb pályája.

Nyugodtnak éppen nem mondható iramban lapátoltam az ebédet, akármi is volt az. Az újabb pipát követően végre eljött a nap kellemesebb feladata és elkezdhettem a leltárt: stoplis, sípcsontvédő, az elmaradhatatlan fásli hegyek és a néha ki-kimaradó tisztasági csomag. Innen aztán végképp nem volt messze a cél. Szülői óva intésekkel a fülemben szedtem össze a csapat egy részét és jókedvvel telve, együtt érkezve szívhattuk magunkba a frissen vágott gyep, a mészpor és a kocsmaszagú bácsikák különös bukéját. A pókhasú spori igazoltatását követően pedig a labdáé lett a főszerep. Hol így, hol úgy pattogott, de jórészt nekünk kedvezett. A miénk után aztán a felnőttgárda meccse következhetett, ahol mellékszereplőkként, szurkolókká avanzsálva szemlélődtünk.

Az eseménydús nap végén ezúttal is megérdemelten szürcsölgettük el az ajándék pohár kólát, majd még tovább elemezgetve a történéseket hazáig sántikáltunk, a lemenő nap fényében pedig utoljára még rápillantottunk.

A jövő héten újra találkozunk!

A cikk az 1. FutballKutató Bulletin magazinban jelent meg.

Fotó: Przemek Niciejewski

Ha még több kuriózumnak számító foci-témára vagy kíváncsi, akkor látogass meg a Facebookon is: https://www.facebook.com/futballkutato

E-mail: futballkutato2010@gmail.com