Tömény csendtől hangosak Barentsburg rideg utcái, pedig itt, a Grönlanddal szomszédos szigetcsoporton is laktak emberek. A ’90-es években több mint ezren, manapság viszont már csak páran, ők is a település infrastruktúrájának fenntartása érdekében. Az elhagyatott kollégium, az iskola és az uszoda elvándorolt polgárai után kiállt. Alig 20 évvel ezelőtt megállt az idő és konzerválta a hihetetlen környezetet. Manapság is a hófödte hegyek, zord gleccserek és Lenin vigyázó szemei előtt terül el a szénbányász falvacska, amelynek legelevenebb pontja maga a focipálya. Utoljára két esztendővel ezelőtt rendeztek mérkőzést itt az északi világ legeslegvégén. Szeptember lévén éppen újra lehetne még mielőtt beköltözik a lélektelen tél, de nagyon úgy néz ki, hogy ez a meccs örökre elmarad.

Egyszer majd talán mégis…

(Barentsburg az Izlandtól is jóval északabbra található Spitzbergák második legnagyobb települése. Norvégiához tartozik, de mégis orosz fennhatóság alatt áll. Oroszok és ukránok lakják, időről-időre változó számban. Határain kívül nincsenek utak. A szomszédos vidékeket hajóval, motoros szánnal, vagy helikopterrel lehet megközelíteni. Leghíresebb épülete az 1963-ban megnyitott Barentsburg Pomor Múzeum, amelyet 2008-ban bezártak szegényes felszerelése miatt. A valaha volt legalacsonyabb hőmérséklet egy márciusi közel -40 fok, de októberben sem ritka jelenség a -25 fokos hideg.)

Fotók: beautyfootiegame.blogspot.com, mikereyfman.com, russianteam2.wordpress.com

Ha még több kuriózumnak számító foci-témára vagy kíváncsi, akkor látogass meg a Facebookon is: https://www.facebook.com/futballkutato