VENDÉGJÁTÉKOS - Belfast keltái
2015. december 03. írta: A FutballKutató

VENDÉGJÁTÉKOS - Belfast keltái

12312096_1003557829702661_1458515969_n.jpgA glasgowi Celticet mindenki ismeri, az ínyenceknek megvan a Linfield és a Glentoran is, de a Belfast Celticről valószínűleg még ők is alig hallottak. Pedig Észak-Írország egész 20. századi történelmét végigkísérő véres megosztottságának 1949-ben áldozatul eső ír/katolikus gyökerekkel rendelkező klubja még ma is az észak-ír foci örökranglistájának 3. helyén áll.

A klubot 1891-ben alapították nem titkoltan a glasgowi nagytestvér mintájára. Még a stadionjuk is a Celtic park nevet kapta, amelyet a szurkolók Paradise-ra kereszteltek át, akárcsak Glasgowban. Az első bajnoki címüket aztán az 1899-1900-as szezonban jegyezték, pont az örök rivális, a brit/protestáns gyökerekkel rendelkező Linfieldet megelőzve. Ezt pedig nem kevesebb, mint 13 követte még, kiegészítve 8 kupa győzelemmel és számos válogatott játékossal.

A klub akkoriban büszke volt arra, hogy ellenzi a vallási alapú feszültségeket és brit/protestáns játékosokat is szívesen igazol, ellentétben a Linfielddel, akik nem foglalkoztattak ír/katolikus focistákat. Az azonban nyilvánvaló volt, hogy a Belfast Celtic, mit és kit képvisel elsősorban. Így egészen 1903-tól találunk feljegyzéseket arról, hogy a brit/protestáns csapatokkal vívott meccsei botrányba fulladtak. 1920-ban egy ízben még a bajnokságból is ki kellett szállniuk egy lövöldözésbe torkolló Glentoran elleni kupaelődöntőt követően. 1924-ben tudtak újra csatlakozni.

12333234_1003558086369302_1251277034_o.jpg

Az igazi mélyütés azonban 1948-ban következett el, Karácsony másnapján. A Boxing day derbije szokás szerint a Celtic-Linfield volt, amelyet ezúttal a Linfield otthonában a Windsor parkban rendeztek. A Celtic vezetett, de az utolsó percben összejött az egyenlítés a „kis Rangersnek”. A szurkolók elözönlötték a pályát, és megtámadták a „kelták” játékosait. A csatárt, Jimmy Jonest például eszméletlenre rugdosták és kezét is törte, de többen szenvedtek még súlyos sérüléseket.

Hosszas és túlfűtött viták kezdődtek már a meccset követő éjszakán, végül az a döntés született, hogy a Celtic végleg visszavonul a bajnokságtól. Játszottak ugyan még jó pár barátságos meccset, többek közt 1952-ben a glasgowi testvércsapattal, valamint részt vettek egy amerikai túrán is, de tétmeccs nem volt több. Egy Coleraine elleni idegenbeli fellépés volt a legutolsó 1960-ban.

Emléke azonban örök, és jellemző történet hogy egy közelmúltban szervezett megemlékezést pont a Linfield (is) támogatott. Talán ők is előbbre tartanának, ha a Belfast Celtic még mindig létezne, nem is beszélve az északír fociról…

12346638_1003557796369331_1324181826_n.jpg

Végül, hogy milyen szerepet is játszott a klub a belfasti ír/katolikus közösség életében, arról sokat elárul egy szurkoló vallomása: „amikor nem volt semmink, akkor ott volt nekünk a Belfast Celtic és ezzel megvolt mindenünk”. Való igaz, azóta sincs az északír főváros ezen közösségének mindenki által elfogadott csapata- a Cliftonville nem tudta, talán nem is akarta betölteni az űrt-, így a legnagyobb derbit azóta is két brit/protestáns csapat - a Linfield és a Glentoran- vívja.

A cikk (vendég)szerzője: Vass Ábrahám

A bejegyzés trackback címe:

https://afutballkutato.blog.hu/api/trackback/id/tr578135144

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.