Száműzetésben otthon
2017. július 02. írta: A FutballKutató

Száműzetésben otthon

Nem túl gyakran, de itt-ott azért előfordul világ és Európa-szerte, hogy néhány ország csapata egy határon kívüli bajnokságban szerepel. A legismertebb példa erre talán a svájci ligában szereplő liechtensteini FC Vaduz vagy a francia bajnokságban játszó AS Monaco esete. Ezen klubok legnagyobb része gazdasági, illetve földrajzi okokból száműzte magát egy másik ligába. Európa egyik szeles, eső áztatta északi szegletében azonban egészen másról van szó.

stock-photo-159772249.jpg

Történetünk kezdetéhez ha nem is az óperenciás tengeren túlra, de az Atlanti-óceánban elterülő Ír-szigetre kell ellátogatnunk. Az évszám 1928, amikor Londonderry katolikusok lakta szegletében gondoltak egy merészet és Derry City FC néven alapítottak egy futballklubot. Bátor lépés volt ez az akkori zűrzavaros időkben, hisz a brit kormány által Londonderry-nek keresztelt város igencsak kormánypárti vezetősége erősen ellenezte a döntést. (A Derry illetve a ‘Free-Derry’ elnevezés a város republikánusok lakta felében terjedt el, míg a Londonderry nevet a lojalista oldal támogatta.) A városatyák nemtetszése ellenére az egyesület 1929-től már az északír bajnokságban szerepelt. A csapat stadionja a Brandywell stadion lett. A gárda első évei, évtizedei kiugró siker nélkül teltek el. Az első nemzetközi diadalig egészen az 1965/66-os szezonig kellet várni, ugyanis a piros-fehér alakulat ekkor búcsúztatta 8-6-os összesítéssel a norvég FK Lyn alakulatát a KEK-ben, és ezzel továbbjutott a következő körbe. Az IFA (Északír Labdarúgó Szövetség) azonban nem engedélyezte a mérkőzés lejátszását arra hivatkozva, hogy a stadion nem felel meg a biztonsági előírásoknak. Az akkor már közel 40 éves klub életében nem ez volt az első ilyen meglepő döntés a IFA részéről. A szövetség kormánypárti vezetősége egész egyszerűen nem nézte jó szemmel a túlnyomó részt katolikusok által támogatott csapat jó szereplését és ott tettek keresztbe a klubnak, ahol tudtak.

ira_mural_bogside_panoramio.jpg

A '60-as évek elejétől Észak-Írország-szerte kiélesedő nacionalista megmozdulások Derry városát sem kerülték el. A város az IRA (Irish Republican Army) és a UDA (Ulster Defence Force) frontvonalává vált. A klub helyzetét nehezítette az a szerencsétlen tény, hogy stadionjuk gyakorlatilag ennek a kavalkádnak a kellős közepén helyezkedett el. A bajnoki mérkőzésekre érkező protestáns csapatok játékosait és szurkolóit gyakorlatilag a brit hadsereg terrorelhárító egysége kísérte a meccsekre. Egy 1969-es Linfiled elleni bajnokin éppen az imént említett szervnek kellett kimenekítenie a vendégtábort. Az már csak olaj volt a tűzre, hogy 1971-ben pont a stadion környéki utcákon tört ki az ország történetének egyik legvéresebb összecsapása. Mindezek tükrében nem volt meglepő, hogy a rendőrség (RUC) biztonsági okokra hivatkozva betiltotta a Brandywell aréna használatát. Az IFA vezetői ekkor azzal a kiváló ötlettel álltak elő, hogy a Derry City FC meccseit a Londonderry-től 50 km-re lévő Colerain-be kellene költöztetni. Abba a kisvárosba, amely lakosainak nagy része brit kormánypárti lojalista volt. A mérkőzésekre érkező Derry játékosokat és szurkolóikat minden héten "nagy szeretettel" várta a város apraja-nagyja, ami többnyire a csapatbuszra dobált molotov-koktélokban és téglákban nyilvánult meg. Ez a fogadtatás gyakorlatilag lehetetlenné tette a meccsek megrendezését és egyben a klub működését. Az ekkor már ezer sebből vérző csapat vezetősége még tett néhány sikertelen kísérletet arra, hogy visszaköltözzenek a Brandywell-be.

Az IFA végül a profi liga csapatainak kezébe adta a döntést, akik a (katolikus) Cliftonville FC kivételével mindannyian nemmel szavaztak. Ez az utolsó döfést jelentette a Derry City történetében. A stadion nélkül maradt klub 1972 október 13,-án bejelentette, hogy nem kíván tovább az északír ligában szerepelni. A szövetség végre elérte célját és végleg száműzte a piros-fehéreket. Az elkövetkezendő 13 évben alacsonyabb, amatőr osztályokban szerepeltek a csíkos mezesek. 1985 azonban fordulópontot jelentett a csapat életében. Az FAI és az UEFA engedélyével a klub bebocsájtást nyert az Ír-Köztársaság bajnokságába, stadionjuk pedig ismét a hírhedt Brandywell lett. A '80-as években még mindig tartó nacionalista megmozdulások miatt az UEFA azonban csak úgy engedélyezte a pálya használatát, hogy a klub saját biztonság szolgálattal lesz jelen minden bajnokin, a (stadiontól alig pár utcára lévő) rendőrség pedig nem avatkozik bele a csapat dolgaiba. A brit rendészeti szerv jelenléte csak provokálta volna a már ír ligában szereplő alakulat rajongóit.

methode_2ftimes_2fprod_2fweb_2fbin_2f9a89b710-0d96-11e7-ba25-b39dfd977d66.jpg

Az azóta eltelt évtizedekben a csapat továbbra is az ír pontvadászatban szerepel és rendszeres résztvevője az Európa-Liga selejtezőinek, ám ami mindennél fontosabb, hogy az egylet immáron 30 éve békében játszhatja mind a hazai, mind az idegenbeli találkozóit.

A vendégcikk szerzője: K.B.

 

Képek forrás: Google

Ha még több kuriózumnak számító foci-témára vagy kíváncsi, akkor látogass meg a Facebookon is: https://www.facebook.com/futballkutato

E-mail: futballkutato2010@gmail.com

A bejegyzés trackback címe:

http://afutballkutato.blog.hu/api/trackback/id/tr412635099

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben.

Nincsenek hozzászólások.